Leiner Laura: Ég ​veled (Iskolák versenye 1.)

"– Már a nagyanyád is hívott, és számon kérte, hogy miért engedtelek el az Éhezők Viadalára!"

Sziasztok!
Újabb Leiner Laura könyv! A beharangozás szerint más mint a többi, de majd meglátjuk.
Nézzük csak!

Fülszöveg:
Újvári Hanna a tinik megszokott életét élte egészen egy évvel ezelőttig, egy családi tragédia azonban mindent megváltoztatott. Most apukájával kettesben tölti a hétköznapokat, és rég nem a korosztályának átlagos problémái foglalkoztatják.
Miután átveszi a tizenegyedikes bizonyítványát, az évzáró után váratlan felkérést kap az igazgatótól: részt vehet egy iskolai versenyen, ahol kiváló matekosként főleg a logikai feladatok megoldásában számítanak rá.
Hanna környezete ragaszkodik hozzá, hogy elmenjen a megmérettetésre, így a Szirtes Gimnázium négyfős csapata elindul az Iskolák Országos Versenyére.
Az Ég Veled az Iskolák versenye trilógia első része.

Vélemény:
IMÁDTAM! Kicsit féltem tőle, mint sokan mások, mert mégis egy új sorozat, új szereplők és a beharangozás szerint is másmilyen ez a könyv, az előzőektől.
Na, ezt alá tudom támasztani. Különbözött az eddigiektől mégis megmaradt szerencsére az írónő stílusa, amit annyira imádok. 

"– Bármi is a közös feladat, megoldjátok! És tudjátok, miért? – Mert okosak vagyunk? – kérdezte Zsombi. – Mert legyőzünk bárkit? – nézett a kamerába Bernadett. – Mert soha nem hagyjuk ki a lábnapot? – tippelt Lóri. – Mert a Szirtes csapata vagytok! – válaszolta meg inkább a saját kérdését Kocsis igazgató. – És milyen a Szirtes Gimnázium? – Középszerű? – gondolkodott Lóri. – Nem – forgatta a szemét Kocsis. – A legjobb! – emelte magasba az öklét az igazgató teljes extázisban."

Ami nálam egy kicsit levont a könyv élvezhetőségéből az az új témához köthető. Egyszerűen nem szeretem, ha ilyen van egy könyvben, persze valóságosabb lesz és nem olyan cukormázas, de én akkor sem szeretem. Aggódni kezdek, félni és szomorú leszek. Ezek így összességében azok, amiket nem szeretek együtt érezni egy való világban játszódó, ifjúsági műben. 
És mégis. Laura olyan stílusban írt le mindent, ami egy cseppet sem tette szebbé vagy boldogabbá, de sokkal inkább elviselhetőbbé. 

"– Milyen széles vállú fiú – jegyezte meg végre, amikor hajlandó volt megszólalni. – Apádra emlékeztet. – Mármint? – csodálkoztam el. – Volt egy hasonló fizikumú barátja – tette hozzá magyarázatképpen, mire a fejemet fogva felnevettem."

És be kell vallanom, hogy ez a főszereplőre is jó hatással volt, bármennyire is morbid ilyet mondani. Emlékeim szerint az első LL lány főszereplő, akit egy egész könyvön keresztül nem akartam egyszer sem megrázni vagy észhez téríteni. De tényleg. Reni kis tesze-tosza volt, Zsófi túl vakmerő, Lia simán idegesített néha, Bekinek pedig voltak dühítő és idegesítő húzásai. Hannának is vannak rossz tulajdonságai, de ezek nem idegesítettek, mint az előzőleg felsorolt tulajdonságok. 

Szóval a téma ellenére vagy amellett is imádtam, rágondolok és fülig ér a szám :)))) A verseny egy fantasztikus ötlet, bár a vele kapcsolatos dolgokat kicsit túl sokat ismételték. Néha már komolyan elegem volt az Iskolák országos versenye és más kifejezések folyamatos ismétléséből. Maguk a versenyszámok, a szervezés és a helyszín érdekes, izgalmas és ötletes.

"(…)A tavalyi évben például a Balatonon volt megrendezve, így az odaérkező csapatok negyede ki is esett, mert nem tudtak úszni a versenyzők. -És ez, hogy derült ki, belefulladtak? – kérdezte a nagyi(…)"

A fiú főszereplőt (:DD Hjajj SzJG talis emlékek) már most imádom, remélem a következő kötetben többet is megtudunk róla. Normális, aranyos és csak úgy... hétköznapi, mint eddig semelyik Leiner Laura főszereplő fiú (csak a sorozataira értem). 

"Valamiért Kornél társaságában teljesen máshogy működtem, ami egyszerre tett boldoggá, és okozott maró bűntudatot. Gyűlöltem magam, amiért jól szórakoztam a társaságában, miközben hálás voltam azért, hogy ez megtörténhet."

A szereplők nagy része szimpatikus. Van aki nem, de azokkal szerintem lesz valami...

"-Egy bazinagy szarvasbogár volt az ágyamban! Akkora, mint a fejem!-mesélte Csenge rémülten. -Azért ne túlozz-forgatta a szemét Bernadett. -Mondom, hogy óriási volt! -Ti is láttátok?-pillantottam felváltva Bernadettre és Zsanettre. -Nem, én csak a sikításra riadtam fel-mondta Bernadett.-Kezdtük azzal, hogy telefon méretű. Aztán mostanra akkora lett, mint Csenge feje-morogta unottan.-Ha ilyen tempóban nő, akkor hamarosan nem fér el ebben a kis faházban-tette hozzá gúnyolódva."

Kedvenceim: nyilván a Fiú, Hanna nagyija, apja és Hanna.
Bár már az ígérteknek megfelelően nem csak a humorra épül, még mindig megtalálható benne (nem csak nyomokban) szép mennyiségben a Leiner Laurás humor.
Kicsit lassan indult be, sok volt benne az ismétlés, és tragikus. De ooooolyan fantasztikus!!!!
Na, jó nem érdekel ez nekem akkor is kedvenc lett!

"Majd kiderül, Újvari Hanna. Majd kiderül."

OLVASD EL!

10/10