Diana Gabaldon: Szitakötő ​borostyánban (Outlander 2.)


"– Istenem, te egy ritka teremtést adtál nekem, és istenem! Én jól szerettem őt."
Sziasztok!

Ma Diana Gabaldon remekművének az Outlander sorozatnak hoztam a 2. részéről az értékelésem.

Imádtam, alig bírtam letenni, legszívesebben folyamatosan ezt olvastam volna, de sajnos nem lehetett, többet is olvastam mellette így kicsit tovább tartott kiolvasni, mint az első részt (értékelésem róla). Főleg, hogy az első évadot is megnéztem közben. De végeztem vele és most hozom az értékelésem, mielőtt még elkezdeném a 2.évadot.
Kezdjük! 

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz. A Spoilereket erre a részre kifeketézem. Aki az előző részt sem olvasta, annak az egész spoileres!


Molyos adatlap
"Vörös Jamie Fraser feleségének lenni kockázatos vállalkozás."
Fülszöveg:


A nagyszabású regényfolyam második része, amely ismét visszarepít bennünket az időben a XVIII. századi Skócia drámai és szenvedélyes eseményei közé…

Szitakötő borostyánban

Claire Randall húsz éven keresztül megőrizte a titkait. De most felnőtt lányával együtt visszatér Skócia fenséges, ködfátyolba burkolózó hegyei közé. Claire itt szeretné elmondani a lányának az igazságot egy fontos dologgal kapcsolatban, amely éppen olyan megdöbbentő, mint ami mögötte van: az ősöreg kőkör rejtélye; az idő korlátain átívelő szerelem; és James Fraser, a skót harcos, akinek lovagiassága egykor ott tartotta Claire-t a férfi évszázadának veszedelmei között, a saját korába való visszatérés helyett.

Vélemény:

Ezt már úgy kezdtem el olvasni, hogy körülbelül tudtam mire számítsak, miután az első rész teljesen lenyűgözött. De
 különbözött pár dologban, ami kellően változatossá és nem kiszámíthatóvá tette. 
Alig vártam, hogy olvashassam! Nem is bírtam sokáig, hiába olvastam egyszerre két könyvet is és várt rám több sűrgősen olvasandó, ezt akkor is muszáj volt elkezdenem. Imádtam!!!
"Mozdulatlanul álltam, égett a szemem, és abban a pillanatban hallottam, ahogy megszakad a szívem. Apró, tiszta hang volt, mint egy virág szárának az eltörése."
Az elejét imádtam érdekes és fura módon izgalmas volt, ahogy Claire tervezgetését láttuk Roger szemszögéből. De fájdalmas is és igazán gonosz dolog az írónőtől. Így egész végig tudtuk, hova tart a történet és semmire sem tudtunk őszintén reagálni, mert tudtuk mi lesz! A leleplezések nagyon jól meg lettek írva és a reakciók is rá. Ezt nem is tudom miért emelem ki egyáltalán, hiszen az egész könyv nagyon igényes és részletes.

"– Azt hiszed, hogy én ezt nem tudom? – kérdezte lágyan. – Most én kaptam a könnyebb részt. Mert ha úgy érzel irántam, ahogy én irántad…akkor arra kérlek, hogy tépd ki a szívedet, és élj nélküle tovább. – A keze megsimogatta a hajamat, érdes bütykei belekaptak a repkedő szálakba. – De muszáj, mo duinne. Bátor oroszlánom. Muszáj. "

A francia rész nem volt rossz csak kicsit hosszúra nyúlt, már nekem is elegem lett a folyamatos botrányokból, meg a nemesekből és a pénzes emberekből. Meg ugye ott volt az a nyomorúságos rész is... Számítottam rá ösztönből mégis szörnyű volt és bár semmiféle ilyen tapasztalatom vagy tudásom nincs, mégis nagyon valóságosnak gondolom. Ahogy kapaszkodott a szürke felhőbe, meg félt kiszabadulni ebből az állapotból, az nagyon fájdalmasan és szépen volt tálalva. Tetszett, amikor a kórházban dolgozott, tetszett a lónézős rész, megszerettem Fergust és Maryt. Csak vissza akartam kapni Skóciát!
És visszakaptam, hurrá! Vagy kemény egy fejezetig, aztán mehettünk a skót Párizsba, Edinbroughba. Nem mintha hasonlítanának maguk a városok, de a hangulat hasonló volt. Tervezés, levelezés, ármánykodás, kis gyógyítgatás. Az első csata tetszett, ahogy Clair ott is hasznossá tette magát.
"A Grahamek ostobák, a Campbellek kétszínűek, a MacKenzie-k elbűvölőek, de alattomosak, a Fraserek pedig makacsok."
A múlt vége... megértem. Mostmár tudom miért kellett, de argh! Szomorú és szépen megírt jelenet volt mindenképpen. A tanulság, hogy máskor figyeljenek becsukták-e az ajtót, amikor felségárulásról beszélgetnek. Őszintén csodálkoztam, hogy eddig nem buktak le.
A vége megint teszett és érdekes volt a kiderült dolog, sajnálom, hogy nem sikerült beszélni vele. De azt mondta nekem valaki, aki kedvesen meghallgatta a gondolataim és a kérdéseim a könyvről (a bejegyzés nagy része a neki küldött üzeneteimen alapul), hogy még lesz róla szó és ennek nagyon örülök, mert szerintem egy igazán érdekes karakter. 
"– Meg akart halni Culloden mezején- suttogta Roger. – De nem tette."
Az utolsó mondatról, amit tudtam, hogy az lesz, mert persze már elolvastam hamarabb... Egyrészt örülök, hogy megvan a következő rész (még nem olvashatom, így csak belelapoztam). Másrészt, értem én, hogy Frank meg minden, de engem nem érdekel! Hamarabb nem lehetett volna nyomozni?? Persze, hogy nem lehetett, szerette őt, meg a lányát, biztos megígérte, hogy nem fog de 20 év!!! 20!!! Az nagyon sok! Nem telt olyan sok időbe kideríteni, ezt hamarabb is megtehette volna. Nyilván nem argh!
"– Ha sok dolga akadt felföldi skótokkal – felelte Jamie szárazon, átnyújtva a megrendelés másolatát –, akkor biztosan tudja, hogy nehéz kettőt találni, akik egy véleményen lennének bármiről az ég színét leszámítva… És időről időre még az is vita tárgyává válik."
A szereplőkről.
Jamie szívem, nagyon imádlak! Imádom, amikor olyan gyönyörűeket mondasz Clairnek, imádom, hogy elfogadod Franket, de ettől még féltékeny vagy és dühös és ezt nem is rejted véka alá. 
"– Vér a véremből – suttogta –, és csont a csontomból. Ezt magadban hordozod, Sassenach, és most már nem hagyhatsz el, bármi is történjék. Te az enyém vagy mindörökre, akár akarod, akár nem, akár akarsz engem, akár nem. Az enyém, és én nem engedlek el."
Claire, még mindig lenyűgözően talpraesett vagy, bár követsz el hibákat, téged is imádlak!
"– És ha kiabálnék álmomban, Sassenach, akkor csak tedd rám a kezed, és mondd azt: – Jack Randall meghalt. És akkor minden rendben lesz velem."
Hell no, he did not! Randall, te aki azt hittem meghaltál, hogy rohadnál meg perverz féreg! Fura volt. Beteg. Tényleg az, nem vagyok orvos, de szerintem nem szimplán szadista vagy perverz, ő beteg, őrült.
Roger, bírlak! Csak így tovább!
Brianna, hááát igyekezzél jobban!

Murtagh, nagyon bírlak, remélem túléled!
Károly, süsü gyerekecske, miért nem maradtál anyuci szoknyájánál Olaszországba? Lehet igaza van Clairenek és ebből is baj lett volna, de én ezt nem tudhatom, nem vagyok időparadoxon szakértő.
Mary, cuki vagy meg kis tudatlan, csináltál hülyeségeket, de semmi baj, bírlak.
Fergus, szegénykém te is aranyos vagy és ügyes, remélem továbbra is szerepelni fogsz.
"Gondolom nehézfejűnek tűnnék, ha megkérdezném, mihez is van szükségünk pontosan egy zsebtolvajra a háztartásban?"
Alex, elvettél egy kis sötétséget a Randall névről.
Frank, igyekeztem megszeretni téged de nem ment. Legszívesebben leütöttem volna Clairt hogy ne állítsa meg Jamiet, mert a beteg szadstát végre ki kell nyírni (eltekintve attól hogy tudjuk mikor hal meg) és engem nem érdekelsz . Amiért egyetértettem Clairrel csak az volt hogyha Frank nem lenne akkor valószínűleg ő sem lenne ott a múltban. Nem tudtalak megszeretni, mert nem éltetek boldogan véleményem szerint, meg az is közrejátszott, hogy én nagyon nehezen szurkolok másnak mint akiről tudom hogy végső nagy szerelem lesz. Van akik pont azokat szeretik mindig akik vesztenek a végén, de én mindig a nyertest (kivéve Éhezők viadala). És tudtam nyilván hogy az Jamie lesz így Frank, esélyed se volt.
"– Egy ló lépett rád?
– Hát, nem szándékosan – védte Jamie a lovat. – A lovak nem szeretnek emberekre lépni; szerintem egy kicsit ingatagnak tűnhetünk a lábuk alatt."
A hangulata nem volt olyan jó az eleje miatt. Akkor is haragudnék ha csak a végén lett volna a húsz év múlva történtek de így még rosszabb! Így egész végig ezen örlődhetek! Frusztráló. Nem tudtam hol romolhatott el a terv azt leszámítva hogy elhitték hogy a múltat meg lehet változtatni.

Dragonfly in Amber

Az a húsz év Jamietől külön ooolyan sok! Amikor Jamie álmodozott, hogy hazamennek Broch Tuarachba és ott éldegélnek békességben akkor az annnyira jónak tűnt… de aztán mindig eszembe jutott, hogy pár hónap múlva minimum 20 évre elválnak útjaik és amikor visszatalálnak egymáshoz SEM fognak békességben éldegélni a folytatások számát tekintve. Ááá kicsinált ez a könyv! akkor is rossz a húsz év ha csak arra gondolunk, hogy a szerelme nélkül tölti. De mivel mondjuk pár fantasy könyvemmel ellentétben itt nem élnek örökké az a húsz év többet jelent. Így már 50 körül van Claire mire egyáltalán meg fogja tudni hogy Jamie él. Ami azt jelenti, hogy szerintem ha múltban  élne olyan 10 éven belül esedékes is lenne a halála nem? Ez ooolyan rossz! Meg kíváncsi is vagyok általában tini/huszonéves szemszögből olvasok könyveket érdekes lesz hogy ott idősebb.
"– De én gazdálkodó is vagyok! Sassenach, te soha egy hetet nem késtél, mióta csak először ágyba vittelek. Most már negyvenhat napja nem véreztél.
– Te szemétláda! – kiáltottam felháborodva. – Te számoltad! Egy átkozott háború közepén is számoltad!
– Te nem?
– Nem!"
Ami kicsit fura volt benne, hogy néha olyan volt, mintha elfelejtett volna szálakat, problémákat utólag általában megmagyarázta, de amikor épp nem is tudjuk hogyan oldódott meg valami akkor fura tudott lenni. Bár én jobban szeretem a visszatekintéseket, mert akkor már van egy halvány körvonala a kimentelnek, nem kell annyira izgulni. Mondom ezt úgy, hogy előbb itt panaszkodtam, amiért előre tudtuk a végét :D.
"– Az igazság mindig hasznos, madonna – felelte Raymond, szemét a vékony sugárra szegezve. – És tudja, a ritkasága miatt különösen értékes."
Egyik kedvenc jelenetem volt, amikor megismerkedtünk a hősködő fiúval, aki már az életével tartozik Jamienek és ezért gondolom továbbra is szerepelni fog. Olyan vicces volt! Szeeegény azt hitte Clairet elrabolták! :DD Végül is többször is elrabolták csak épp nem most és nem a férje. :D 
"– Minek nézel engem, Sassenach? – kérdezte Jamie, megjátszott felháborodással.
– Egy gyáva, skót pernahajdernek. Vagy legjobb esetben is egy jellemtelen törvényekívülinek. Ki tudja, mire képes egy ilyen fickó? Nemhogy egy elvtelen élvhajhász.
Jamie együtt nevetett velem, és rengett a válla a kezem alatt. "
Erre egy fejezet múlva már megint elrabolták, meg akarták erőszakolni. Komolyan vagy a férfiak voltak itt mind ilyenek, vagy Claire tényleg folyamatosan vonzza a bajt.
"(…) bár hittem abban hogy a férj-feleség közötti őszinteség alapvető fontosság, meggyőződésem, hogy lehet azt túlzásba is vinni."
Azt, hogy Sandrigham herceg állt a Párizsban történtek mögött, nem gondoltam volna. Mondjuk gondolhattam volna, hogy Jack Randall barátja csak bajt tud okozni.

Összegezve kicsit kevésbbé tetszett, mint az első rész, de ezt is nagyon imádtam. Ezt is a közel 1000 oldalas hosszúsága ellenére sokkal gyorsabban és szívesebben olvastam, mint a rövid kis 200-300 oldalas könyveket, amiket ezzel együtt olvastam. És ebben legalább nem volt olyan brutális rész, mint az előző vége. Kevésbbé volt sokkoló élmény inkább már olyan úristen de imádom! Rajongója lettem ennek a világnak. Minnél hamarabb megszerzem az utolsó részt is, bár még a harmadikat se olvastam, de teljes bizalmam ebben a sorozatban. És Jamie <33.
A borító is nagyon szép.

Ma vagy holnap jön a hónapzáró posztom.
Jó olvasást mindenkinek! És kitartást a sulihoz, akinek kell menni!

10/9

Olvasd el!

Képek a Pinterest táblámról

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Kiemelt bejegyzés

On Sai: Artúr (Szivárgó sötétség 3.)

Molyos adatlap Sziasztok! Derült égből villámcsapásként tudom, de új blogposzt született! Az első az évben! Tudom, csúnyán elhanyagolta...

Címkék

romantikus értékelés könyv fantasy kedvenc KMK ifjúsági a hónapban olvasott könyveim kritika vörös pöttyös sorozat Blogprojekt booktag havi összegző Sarah J. Maas film kaland Cassandra Clare Arany pöttyös történelem Üvegtrón angol nyelven VII.Könyvmoly Párbaj Árnyvadászok ACOTAR Joss Stirling On Sai kihívás komoly tündérek Harry Potter LOL karácsony lista Book A Sloth Box Leiner Laura Outlander Rubin Pöttyös időutazás manó könyvek scifi Delta Vision J.K.Rowling Lélektársak Maxim Kiadó Summer Forever Projekt móra kiadó vígjáték Agave kiadó Alexandra kiadó Dream válogatás Gabo kiadó Gaura Ágnes Halloween Kedvenc karakterek Kedvenc kiadó Kedvenc író Könyvfesztivál Leigh Bardugo Mini-Könyvklub 7. Tilos az Á könyvek angyalok ikrek krimi thriller trilógia vizek vámpírok zafír pöttyös A Karib-tenger kalózai A varázslók-trilógia Along for the ride Atheneum Borbíró Borbála Colleen Hoover Crystal Debora Geary Erin Morgenstern Fumax Hatalom trilógia Holdbéli krónikák Jennifer L. Armentrout Kaméleon könyvek Kerstin Gier Maggie Stiefvater Magyar vándor Misty Modern boszorkány Phoenix Read-a-thon Richelle Mead Rick Riordan Sarah Dessen Vámpírakadémia borítók cirkusz dan wells disztópia horror karel capek könyvesdoboz városok Álom két keréken Éjszakai cirkusz 100 A különös Wilcox lányok A mobil Anna és a francia csók Cartaphilius Egy ikerpár titkos naplója Egymás szemében Fabrice Colin Főnix Kiadó Gayle Forman Hollófiúk Időfutár Jojo Moyes Kelly Oram Kiera Cass Kiválasztottak Legenda Legszebb könyvborítók Libri London vámpírjai Luxen sorozat Marie Lu Mielőtt megismertelek NA Nyereményjáték Salazar bosszúja Sky Stephen King Szent Johanna Gimi Szivárgó sötétség Szűcs Vanda a lány a vonaton a néma lány az ördög egyetlen barátja beth flynn démonok frankenstein hans rosenfeldt harc a szalamandrákkal izgalmas kass morgan kilenc perc krakatit költészet mary shelley michael hjorth milk and honey mutáció napló nem akarlak megölni nem vagyok sorozatgyilkos nyomozás pablo de santis paula hawkins párizsi rejtély retelling robin cook rossz rupi kaur sebastian bergman spanyol krimi szörnyeteg úr tej és méz vakság vers véres zene