On Sai: Artúr (Szivárgó sötétség 3.)

Molyos adatlap
Sziasztok!
Derült égből villámcsapásként tudom, de új blogposzt született! Az első az évben! Tudom, csúnyán elhanyagoltam a blogot. Ezen továbbra sem fogok változtatni. :D 
A lényeg viszont, hogy most kedvem támadt hozzá, tehát írtam egy értékelést On Sai Szivárgó sorozatának 3.részéről, az Artúrról, ami az idei évem egyik kedvenc olvasmánya lett. Mindenképpen ajánlom, olvassátok el, nézzük is, hogy miért! Erre a kötetre vonatkozóan ez a bejegyzést spoilert nem tartalmaz, de cselekményleírást részben igen.
Aki nem olvasta az eddigi részeket, tegye meg, írtam az első részről is ide kattintva megnézhetitek.
"– Don, nem szabad! Teszed le szépen azokat a molekulákat!"
Fülszöveg:
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Javában dúl a háború.
A frontvonal lassan odaér a Szürke szobákhoz, ahol Scar börtönben ül.
Kiderül, hogy valaki elárulta a harctéren dolgozó ügynököket, így Őfelségének kell egy új csapat. De vajon Scar hűséges még hozzá?
Lucy láthatatlan ellenségként hálót sző, amin Chester fennakadhat.
Miközben a mentálok elől is rejtőzködik, szívósan nyomoz a legnagyobb titok után, tudni akarja, miért jelentek meg az entitások?
Don öntudatra ébred, de olyan különös szemmel látja a létezést, mely mások számára felfoghatatlan.
Képes már érzékelni a transzcendens csatázásait is.
Az emberiség vesztésre áll.
Miközben világméretű dolgok zajlanak, mindenki megfeledkezik a kisemberekről: a néma, láthatatlan szerelőkről.
Artúr úgy dönt, ideje cselekedni.
És a csend leple alatt elkezdi megváltoztatni az erőviszonyokat…
Az utóbbi idők legsikeresebb magyar space fantasy sorozata.
Mélyedj el lenyűgöző részleteiben!
"– Vigyázok rád – mondta Don. Semmije nem volt, csak ez a hangsor, ez, ami valami jót jelent, valami mindörökkét és szeretetet."
Én és a könyv:
A sorozatot még több, mint 3 éve kezdtem el, amikor alacsony elvárásokkal kivettem a Scart a könyvtárból, mert nem volt más KMK-s könyv bent, ami akár tetszhet is. Messze felülmúlta az elvárásaim, a második résznél már új kedvencet avattam és a rajongásom a sorozat iránt azóta csak nőtt. Megszereztem az egészet papírkötésesben, elolvastattam két barátnőmmel, egy tanárnőmmel és a célom, hogy még több emberhez eljusson, mert zseniális, úgy ahogy van. 
2 évet vártam rá, hogy megjelenjen az Artúr(mások ötöt, én még jó helyzetben voltam :D), de végre itt van és bőven megérte a várakozást! 
"– Nem verheted meg a császárt!
– Még nincs megkoronázva. Szerintem akkor még verhető – tűnődött Késes."
Véleményem:
Ez nem az a sorozat, amit csak úgy nyugodtan elolvasol, aztán becsukod, hogy na ez is megvolt és pár hónap múlva már nem is tudod, hogy mi volt benne. Nem, ez befészkeli magát az agyadba és a szívedbe és nem ereszt. *_*
"Én a jelenben hiszek. Nincs eleve vesztett helyzet, mindig van új út, új lehetőség."
Lassan elérek arra a szintre, ahol annyira imádom ezt a sorozatot, hogy egy értelmes mondatot se fogok tudni leírni róla, csak ilyeneket, hogy: Vááááááá, Jééééé, Juhúúúú, Neeee, Miééééért, Hooooogy?
Most azért még megpróbálok valamit összekaparni róla, aminek van valami kis értelme is :D.


Már a Lucynál levett a lábamról a sorozat, ez azóta se változott.
Azt hiszem harmadjára is újra kell olvasnom a sorozatot(ezt a könyvet meg másodjára), mert egyrészt imáááádom, és olvasni akarom, másrészt meg annyira össze vagyok zavarodva, hogy csak na! Legjobb lesz, ha újra kezdem, hátha úgy jobban felfogom. Sokszor úgy érzem egyszerűen nem vagyok elég okos ezekhez a könyvekhez :D. Egyelőre a legtöbbet ismételt kérdésem a sorozattal kapcsolatban a: Mi a franc? :O
Elkezdtem a dedikáláson olvasni már sorban állva, de aztán pár oldal után inkább abbahagytam, mert annyira letehetetlen, hogy éreztem, még pár oldal és engem úgy kell záráskor kikergetni a könyvesboltból, mert együltő helyemben elolvasom. :D Végül egy másik nap, de pár óra alatt ki is olvastam.
bárcsaklüszi-vágy (;DD) volt az egyik kedvenc apróság a könyvben. Egyszerre sírtam és nevettem ezen, több okból is.
"Don rácsodálkozott, mitől jött a nő ilyen izgalomba, de aztán egy levél fotoszintézise elterelte a gondolatait."
Ó, Don, szegénykém! Edna majdnem pánikba esett, neked meg egy levél fotoszintézise elterelte erről a gondolataid? :D Annyira aranyos! Imádom! ;D Ebben a részben úgy körül lengte őt a béke és az élet szeretete, üdítő volt! Ráadásul vonzotta a hangosan nevetős részeket, legszívesebben minden megmozdulását kiidéztem volna(így se állok tőle messze :D). Azt hiszem az én két kedvenc szereplőm Scar és Don. Persze a többieket is szeretem, de állítólag a négyes társaságból 2-t kiemelkedően kell szeretnem, és az egyértelmű, hogy ők azok. Ők állnak a lelkemhez a legközelebb.
Valamiért úgy emlékeztem, hogy Ednát utáljuk, de lehet csak túl régen olvastam a Szürke szobákat. Mindenesetre, most őt is igazán megkedveltem, nélküle sokkal rosszabb lett volna a helyzet.
"Ki ismerne fel egy ellenséges hadvezért virágos szoknyában?"
Jajj, Lucy! Jajjajjajj! Ennél jobban nem tudom kifejezni magam.
Chestert is sajnálom. Sok bajt okoz, de annyira igyekszik! És őszintén, rohadt nehéz dolga van. Mármint nagyon-nagyon-nagyon nehéz dolga. Bizonyos információk kiderülése után mindent újra kellett értékelnem vele és a sorozat főívével kapcsolatban, teljesen le voltam döbbenve és nem értek semmit.
Artúrral talán kezdek jóban lenni… lassan. A találkozásuk Scarral mindenképpen az egyik kedvenc részem volt a könyvben és azt kell, hogy mondjam: nagyon ideje volt már! *_* :DD
Huh ez a könyv érzelmileg és szellemileg és megterhelő. Artúr kiborulása… Meg úgy minden más is! Szórakoztató, de közben mindig úgy érzem magam olvasás közben, mintha épp maratont futnék. Az a könyv, amit a legnagyobb hangzavarban is tudok olvasni, mert annyira kikapcsol. Arról meg nem is beszélve, mert már sokszor említettem, hogy sokszor hangosan nevetek rajta, ami mindig nagyon jó érzés :D. Közben néha a feszültségtől mondjuk visítottam, de szerencsére ez a szobámban egyedül nem keltett feltűnést :D.
"A művészet egyik fele, ha az ember tud lőni, a másik fele az, ha nagyon pontosan tud mellélőni."
Túúúúl jó.
Így, hogy felkészültem, hogy függővége lesz, nem ért váratlanul :D. Tegyük hozzá, hogy szerintem az előző résznek is függővége volt már, ez se különbözik annyira. És az egyszerűen nem lehet, hogy... Ilyen nincs. Nem is lesz a közeljövőben. Értem, hogy háború van, de akkor se lehet!
Az írásstílus természetesen fantasztikus, minden szó a helyén van, minden mondat idéznivaló :D.
Még áradozhatnék róla órákig, de remélem, hogy így is átment a lényeg :D. Ha nem, az előző részeket értékelve is őrülten dicsértem, azóta csak összetettebb és még szuperebb lett a sorozat, szóval azok jól kiegészítik ezt.
Összességében ZSENIÁLIS, letehetetlen, szórakoztató, imádnivaló és összetett. Kikapcsol, lefáraszt és felpörget. A szereplőkért folyamatosan izgulok. Nincs mese, kell a következő rész, mert tudni akarom már, hogy mi folyik itt!
"– Harcot vársz?
– Várja a halál, jön az magától."
IMÁDOM, IMÁDOM, IMÁDOM! OLVASD EL!



10/10*

Olvasd el!

Itt veheted meg, ha kedvet kaptál hozzá:

Képek: Sajátok és pinterestről vegyesen

Év összegzés 2019

Sziasztok!
Eltelt egy újabb év, ugyanolyan gyorsan, mint a tavalyi. Jó évem volt az újonnan szerzett klímaszorongástól eltekintve, azzal meg igyekszem kezdeni valamit, már nem olyan vészes, mint tavasszal vagy nyáron volt. Próbálunk változtatni az életmódunkon és környezettudatosabban élni, jobban körüljárni a témát. Egyébként pedig, iskolába jártam, tanultam, voltam versenyeken, nézegettem filmeket, sorozatokat, hallgattam zenét, molyoztam, töltöttem időt a családommal és a barátaimmal, voltam színházban, moziban, könyves eseményeken, Erdélyben, esküvőkön. Készítettem posztokat a könyves csoportunkban facebookon a tematikus heteinkre. Elkezdtem vezetni tanulni. 

Hasonló lesz az ezévi összegzésem az előzőhöz, csak többet késtem vele és talán hosszabb is.
Előző év végi összegzésem: https://molybirodalom.blogspot.com/2018/12/ev-osszegzes-2018.html

Könyvek:

  • 150 könyvet olvastam el 2019-ben. Pont annyi, mint tavaly. Ezzel megint fölölmúltam a 100-as célt, amit valamiért minden évben kitűzök, csak hogy jól átlépjem. Minden évben úgy vagyok vele, hogy "jajj kevesebb időm lesz, nem fogok tudni annyit olvasni", ami igaz, de amikor év vége fele látom, hogy csak egy kicsivel kell többet olvasnom és meg lesz a 150, akkor mindig hirtelen az lesz a cél. Valahogy hozzámnőtt már ez a szám.
  • 1 könyvet hagytam félbe. Ilyet nem szoktam csinálni, de Rachel Vincent Prédáját egy oldallal se akartam tovább olvasni, nem hogy még befejezzem a sorozatot!
  • Ez összesen 55.950 oldal. 6%-kal több, mint tavaly.
  • A leghosszabb könyv, amit idén olvastam a Lángoló kereszt volt. Ha végig magyarul olvastam volna, akkor az 1.424 oldal lett volna. Angolul 1444 oldalas. Én meg félig magyarul, félig angolul olvastam, ezt az oldalszámot már nem számolom ki :D.
  • A legtöbbet darabszám szerint júliusban olvastam, 19 könyvet. A legtöbb oldalt viszont júniusban 6.498-at.
  • A legkevesebbet minden szempontból novemberben olvastam, bár a szeptember épp csak megelőzte.
  • 33-mat angol nyelven, ugyan ebből 3 novella. Ezt a számot szeretném tovább növelni, mert ez novellákkal együtt is csak néggyel több, mint a tavalyi.
  • 24 könyv a 150-ből újraolvasás, ez még a tavalyinál is több, pedig már akkor is soknak tartottam :D.
  • Romantikus: 97db, Fantasy: 79 db, Sci-fi: 13 db
  • Befejeztem 16 duológiát/trilógiát/sorozatot
  • A kiadó, amitől a legtöbbet olvastam, a Könyvmolyképző, idén is, elég nehéz elvenni ezt a helyet tőle, de így is csökken a szám, most már csak 52 könyvet olvastam tőlük.
  • Az író, akitől a legtöbbet olvastam idén Jeaniene Frost lett, akinek 9 olvasásomat köszönhetem. Cassandra Clare áll a második helyen, tőle 7 könyvet(/novellát) olvastam el idén.
  • Per pillanat 529 könyvem van, ebből 130 idei. Ez még mindig nagyon sok, de már kevesebb, mint tavaly(31-gyel)!
  • Ebből 44 KMK-s.
  • 33 angol nyelvű.
  • Saját könyvek olvasottsága jelenleg 76%.
  • Per pillanat 89 olvasatlan könyvem van ;D.

2019-ben olvasott itthon lévő könyveim a klasszikusok nélkül

Kedvenc könyveim/íróim az évben:
Cat és Bones sorozat
Év elején vetettem bele magam a sorozatba és azonnal kedvenc lett. Előző évben már olvastam egy másik sorozatából az írónőnek, ahol megjelent Cat és Bones is, de az nem nyerte el ennyire a tetszésem. Ez viszont teljesen levett a lábamról. Letehetetlen, fantasztikusan szórakoztató, rendkívül humoros, szenvedélyes, izgalmas és romantikus. *_* Cat és Bones az egyik legjobb könyves páros valaha!Gyorsan elolvastam a magyarul megjelent első öt részt, aztán mivel hiányozni kezdtek újra is olvastam az első hármat :D. 

Victoria Schwab
Eddig az évig nem olvastam semmit az írónőtől, de idén kiolvastam A mágia árnyalatai trilógiát és a Verity szörnyei duológiát is. A mágia árnyalatait IMÁDTAM az egészet úgy, ahogy van szereplők, világ, stílus, történet, borító, MINDEN. A Verity szörnyei pedig kegyetlen két könyv, nem véletlenek a címek. Ezért is nem lettek a kedvenceim, de ettől még zseniálisak. Az egész egyszerűen fájdalmasan szép és ronda. De főleg fájdalmas. Összeszorítja az ember mellkasát, szép szavakkal és szerethető szereplőkkel tölti meg, csak, hogy aztán ürességet hagyjon hátra. Illetve megvettem a Viszályt, de abba még nem kezdtem bele. 

Napnak fénye-ciklus/ J. Goldenlane
Amikor már majdnem kezdem azt hinni, hogy minden, amit olvasok egy sémára épül, akkor jön egy olyan könyv, mint ez, ami más, egyedi és magába szippant. Ez volt nekem a Holdnak árnyéka. A Napnak fénye-ciklust már igazából 2017-ben elkezdtem az első résszel. Az ugyan tetszett, de nehéz volt egy kicsit belerázódnom, így megvettem a további részeit, de az olvasásukkal nem siettem. Aztán idén tavasszal végre kézbe vettem a Holdnak árnyékát és bummm! szerelem első olvasásra. A féltéglányi, két kötetre szedett 3. részt pedig már a következő hónapban le is daráltam pár nap alatt, annyira jó volt. Rendkívül humoros, letehetetlenül izgalmas és kalandos történet, pazarul megírva, fantasztikus szereplőkkel. Mindenki sürgősen kezdje el olvasni! Ellenkezést nem fogadok el! IMÁDTAM. Mást is olvastam már Goldenlanetől, azok nem tetszettek ennyire, de legalább így már felvehetem őt is a kedvenc íróim közé.

Illuminae Files
Sokan dícsérték főleg a külföldi olvasók közül a trilógiát és nagyon érdekesnek találtam, hogy ilyen különleges formában íródott, így megvettem az első részt, fél év múlva elolvastam, kisírtam rajta a szemem, gyorsan megvettem és pár hónap múlva elolvastam a másik két részt és egyértelműen új kedvenc trilógiát avattam. Szóval csak a szokásos :D már, ami az olvasásom illeti, a könyvek egyáltalán nem voltak szokványosak. IMÁDTAM AZ ELSŐ BETŰTŐL AZ UTOLSÓIG! KÜLÖNLEGES ÉS ZSENIÁLIS! A kedvenc részem a trilógiából szerintem az első lett, de a másik kettő is nagyon szorosan követi. Az a csoda is megtörtént hála a könyvnek, hogy írtam az első részről blogra értékelést! :D 

Persze olvastam még rengeteg fantasztikus könyvet, amit imádtam és kedvenc lett, de ha nem ebben az évben fedeztem fel igazán az írót vagy a sorozatot, akkor azt itt nem említettem.
Legjobb könyvek, amiket 2019-ben olvastam először(a Capturing the Devil véletlen került oda, még nem olvastam :D)



Top 12(nem sikerült 10-re tömöríteni:D) kedvenc könyvem 2019-ben(sorrend nem tetszési, hanem olvasási):

  1. Jeaniene Frost: Síri csendben(Cat és Bones 3.)
  2. Amie Kaufman, Jay Kristoff: Illuminae(The Illuminae Files 1.)
  3. Diana Gabaldon: Lángoló kereszt(Outlander 5.)
  4. Cassandra Clare: Queen of Air and Darkness(The Dark Artificies 3.)
  5. Rick Riordan: The Ship of the Dead(Magnus Chase and the Gods of Asgard 3.)
  6. J. Goldenlane: Csillagok szikrái(Napnak fénye-ciklus 3.)
  7. Cassandra Clare, Wesley Chu: The Red Scrolls of Magic(The Eldest Curses 1.)
  8. Mark Haddon: The Curious Incident of the Dog in the Night-time
  9. V. E. Schwab: A Fényigéző(A mágia árnyalatai 3.)
  10. Jessica Park: Celeste bolondulásig(Szeretni bolondulásig 2.)
  11. Leigh Bardugo: King of Scars(Nikolai Duology 1.)
  12. Agatha Christie: Gyilkosság az Orient expresszen

A címre kattintva elolvashatjátok az értékeléseim róluk.

Top 5 legszebb borító:


Események:

  • Voltam a könyvfesztiválon, írtam is róla: Könyvfesztivál 2019
  • Könyvhéten is voltam, de arról nem írtam ide.
  • Leigh Bardugo Budapestre jött! El sem akartam hinni először, de tényleg itt volt és találkoztam vele, dedikálta nekem a King of Scarst és a Crooked Kingdomot, fantasztikus volt!
  • Most előszőr ellátogattam a Könyvmolyképző karácsonyi Csillagszóró eseményére december 21-én. Meghallgattam a beszélgetést On Sai, imádtam, végig nevettük az egészet! Találkoztam ismerősökkel, vásárolgattam és meghallgattam a Róbert Katalin és Gyönyfüzér novelláskötet beszélgetéseket is, azok is nagyon tetszettek.

Filmek és sorozatok:

  • 65 filmet
  • 4 rövidfilmet
  • 209 sorozatrészt néztem meg.
  • Hétszer voltam moziban, mindig tesómmal. Láttuk az Így neveld a sárkányodat 3.-t, a Marvel Kapitányt, a Végjátékot, a Pókember – Idegenbent, a Bohém rapszódiát kertmoziban, a Demóna 2.-t és Jégvarázs 2.-t
  • 15 filmet a 65-ből már láttam korábban. 
  • Végignéztem az Outlander és a Lucifer 4., a Stranger Things és a Skam 3., a John Oliver Show 6. évadát. Befejeztem az Agymenők 8., végignéztem a 9. és 10., elkezdtem a 11. évadát. Öcsémmel kétszer végignéztem a Sün alfréd forró nyomon 30 részét. Bámulatos sebességgel haladok az Ifjú Sheldonnal, 5 részét néztem meg az évben, most tartok a 17.-nél :D. Ezeken kívül csak újranéztem pár részt régi kedvencekből.
  • Top 10 filmemet összegyűjtöttem egy listára: Top 10 film 2019-ben

Blog:

2019-ben nagyon elhanyagoltam a blogot. Még az eddiginél is jobban. Jóformán semmi mást nem írok már ide, csak a hónap összegzőket. 18 bejegyzés született az évben, ami szánalmas. :D

Kívánságok és tervek 2020-ra:

Nem könyves terv megbírkózni azzal az érettségivel, megtanulni vezetni és környezetbarátabbá tenni a háztartást. 
A blogot biztos, hogy maximum így viszem tovább, tulajdonképpen csak a moly kiterjesztésének használom, mert ide képeket is rakhatok fel mindig :D. Azon is gondolkodtam, hogy teljesen abbahagyom, hiszen most se mondhatom el magamról, hogy aktívan blogolok, de egyelőre úgy döntöttem, hogy viszem tovább, lesz ahogy lesz, akár havi egy bejegyzéssel, ahogy eddig.
Könyves célom idén is 100, amiből majd év végén valószínűleg mágikusan 150 lesz. Az hogy ezt hogyan fogom teljesíteni mondjuk nem tudom, mert a sok kötelező miatt egyre lassabban olvasok, tavasszal előrehozott érettségizek informatikából, jövőre végzős leszek, amit a legkevésbé sem várok... Majd meglátjuk. :D
Igyekszem kevesebb könyvet venni, többet könyvtárba járni. 

Amiket most éppen a legjobban el akarok olvasni:


Könyvek, amiknek a legjobban várom a megjelenését:
  • Sarah J. Maas: House of Earth and Blood(Crescent City 1.) – várható megjelenés: 2020. március 3.
  • Cassandra Clare: Chain of Gold(The Last Hours 1.) – várható megjelenés: 2020. március 3.
  • Cassandra Clare, Wesley Chu: The Lost Book of the White(The Eldest Curses 2.) – várható megjelenés: szeptember 1.
  • Sarah J. Maas: The World of Throne of Glass – várható megjelenés: 2020. október 1.
  • Diana Gabaldon: Hó és hamu lehelete(Outlander 6.)
  • Jennifer L. Armentrout: The Brightest Night(Origin 3.) – várható megjelenés: 2020. október 20.

2019-ben kapott/vett könyveim, amik nálam vannak


Ez lett volna az én év összegzésem. Köszönöm mindenkinek, aki olvassa a blogot! Bárkinek véleménye van nyugodtan írjon kommentet, vagy facebookon/instagramon üzenetet.

Boldog és könyvekben gazdag új évet mindenkinek!

Decemberi összegző

Sziasztok!
Újabb hónap telt el, blablabla, beszélek majd eleget az évösszegzőben, szerintem inkább kezdjük ezt el gyorsan. :D

Filmek/sorozatok
Magyar fakton megnéztük a Keira Knightley-s Anna Kareninát. Osztállyal megnéztük utolsó napon a szünet előtt az Igazából szerelmet. Apával megnéztük az évzáró John Oliver részt. Családdal(változó összetételben) megnéztük a Fel!-t(újra), a Kelekótya karácsonyt, a Végjátékot (újra), a Főnix rendjét (újra) és a Magyar vándort(századjára).

Könyvek
Olvasások:
11 könyvet olvastam decemberben. 2 ebből kötelező, 2-t angolul olvastam. Ez összesen 4.676 oldal.
★★★★
Anyának az egyik kedvenc könyve, így máshogy álltam kicsit hozzá, mint a többi kötelezőhöz. Nem csak ő, de ahogy hallottam általános vélekedés, hogy a kötelezők között, ha valami Az ember tragédiája igenis jó. Egyet kell értenem. Rengeteg kérdést érint. Érdekes. Fenntartja a figyelmet. Vannak benne még vicces jelenetek is. És egy csomóóó gondolkodnivaló. A szöveg helyenként olyan szép, hogy szabályosan örülök, hogy van belőle memoriter. A hossza megfelelő. A gondolkodásommal összekötött hangulatomnak nem tett jót az ideákból való sorozatos kiábrándulás. 
Az egy csillag levonás csak azért, mert úgy érzem még nem értettem meg mindent belőle (illetve lásd előző mondat), az órai feldolgozás után valószínűleg feljebb fogom vinni. Pár dolog, amit nem értek: Ádám minden pillanatban tudja, hogy álmodik? Éva álmodik? Ha igen, tudja, hogy ő ki? Vagy csak néha tudja? Ádám csak azokat élte meg, amiket láttunk vagy minden mást is?

Kedvenc idézeteim: 
"A cél halál, az élet küzdelem, 
S az ember célja e küzdés maga."

"Mi a hang, ha nincs ki értené? 
Mi a sugár, ha szín nem fogja fel? 
Mi volnék én, ha mint visszhang s virágban, 
Benned szebb létre nem feselne létem, 
Melyben saját magam szerethetem?"

És persze a klasszikus: 
„Mondottam, ember: küzdj és bízva bízzál!”

★★★★és fél
Miután rájöttem, hogy On Sai is bekerült nálam a bevásárlólistáját is elolvasnám csoportjába a kedvenc íróimon belül, nem volt kérdés, hogy ezt a könyvet is el fogom olvasni, annak ellenére, hogy nem akarok és soha nem is akartam író lenni. Nem csalódtam. Ez a könyv olvasói szempontból is sok érdekességet tartogatott. Több okát is megtudtam, hogy egyes könyvek miért nem tetszenek, hogy mit ront el egy író, amit én aztán tudatalatt észreveszek. A második legérdekesebb téma számomra a könyvkiadás volt. Mint olvasó, ezt az ügyet eléggé a szívemen viselem :D. 
A stílus szokásosan fantasztikus. A nevetés most sem maradt el. 
Az egyetlen, amit fel tudok hozni negatívumként az, hogy voltak dolgok, amiket sokszor leírt egymás után. De persze ez lehet, hogy az én hibám, amiért nem lapozgatós könyvként, hanem oldalról oldalra olvastam a könyvet. 
Megtudtam belőle új információkat, érdekes és szorakoztató volt.

★★★★és fél
„Az élet egész tarkasága, gyönyörűsége, szépsége fényből és árnyból tevődik össze.”
Csodák csodájára, ez a könyv nekem tetszett! :)
Szenvedtem vele. Jó volt, de szenvedtem rendesen. 
Témáját tekintve ez volt egyhuzamban a 4-5., ami arról szól, hogy valaki vagy valakik házasságtörést követnek el, de az összes többinél jobb.

A legelső érv, amiért ez jobban tetszett sokkal az eddigieknél az az, hogy ebben szerethetőek a szereplők! Persze, sokszor hibáznak, néha szívesen megráznád őket, de mégis érthetőek, van személyiségük. A tetteiknek vannak okai. 
A cím ellenére nem merném teljes biztossággal kijelenteni, hogy a főszereplő Anna Karenina, mert egyrészt csak a 66. oldalon jelent meg, ami egy 842 oldalas könyvnél még nem sok, de ezen kívül is szerintem Levinék majdnem ugyanannyit szerepeltek. 
De azért kezdjük mégis Annával. Nem az ő szálát szerettem jobban, de ez a személyiségemből fakad, nem szeretem a drámát és beárnyékolt mindent, hogy tudtam a végét. Az elején szerettem. A mű során folyamatosan változik és hát, be kell valljuk, nem előnyére, konkrétan megőrül, míg eljutunk a végkifejletthez. Jól tette? Vagy lett volna másik lehetősége? Nem tudom eldönteni. Nem értek egyet a döntésével, de igazából nem látom mi mást tehetett volna. Az a kor, az a társadalmi osztály, az ő döntéseivel és személyiségével elvette tőle a lehetőségeket. Sokáig ellennék a „mi lett volna hák” mérlegelésével, de nem szeretném, ha erről szólna az értékelésem. Legyen elég annyi, hogy megértem őt, nem utálom, nem vagyok mérges rá, de nem is szeretem, nem értek egyet vele.

Vronszkijt úgy érzem nem sikerült megismernem. Akkor most utálom, mert Annát elcsábította, de aztán nem volt hajlandó föladni a szabadságát és elhidegült tőle? Vagy így is elég mindent feláldozott a szerelméért és, ha Anna normálisan viselkedik, ő se távolodik tőle el érzelmileg? Férfiként mindenképpen könnyebb helyzetben van(bár a pénzügyeiben elvesztettem a fonalat: egyik pillanatban még aggódik, hogy hogyan fognak így megélni, aztán egy huszárvágással fényűző életet élnek, kórházat építtet, felújít?), hiszen ha kettejük közül valakit a szájára vesz a tömeg, akkor az Anna, de neki sem épp sétamenet. Nem, hiába, nem kedvelem őt.
„(…) mint a napra, igyekezett nem ránézni; azonban, mint a napot, látta anélkül is, hogy ránézett volna.”
Nem titkoltam, hogy Levinék szála közelebb állt a szívemhez. Nyugisabb, romantikusabb, tevékenykedős és gondolkozós. Emellett úgy is kitartok, hogy tudom, pont ez volt a szándéka az írónak, hogy a romlott városi életformát szembeállítsa a békés falusival, sőt Levint (Lev Tolsztoj –> Levin) magáról mintázta. Ez ugyan kicsit elgondolkodtatott, de nem tudok ezzel mit kezdeni, attól még szerettem. Sokszor volt, hogy nem értettem egyet vele(véleménye a fejlődésről, vasútról, nők oktatásáról), mégiscsak egy 19.századi Oroszországban élő nemesember, aki falura költözött a városi élet helyett, de szeretettel viseltetek iránta(megront ez a sok kötelező :D). Nem csoda, vele tudok a legjobban egyetérteni. Itt is annyira együttérzek: “Lehetetlen vitatkoznom velük – gondolta –, rajtuk áthatolhatatlan páncél van, én meg mezítelen vagyok.” A végén az a hosszú rész, amit elmélkedik és megvilágosul a hittel és az élettel kapcsolatban, nagyon tetszett, mindenképpen visszatérek még rá, alaposabban átnézem majd.
„Hogyha ahány fej, annyi ész, akkor ahány szív, annyiféle szerelem.”
Kittyt is szerettem. Nem gondolom, hogy „ha nincs ló, jó a szamár is” alapon választotta volna Levint. Őszinték egymással, kommunikálnak, ez több, mint amit a legtöbb YA/NA szereplő megtesz.
Így, hogy nem Jude Law kinézete volt, nem szerettem Karenint, de megértettem őt. Egy kicsit autista a férfi. Képtelen mások szemszögéből nézni a dolgokat, figyelme beszűkült saját érzéseiből kevés van, azokat sem érti. 
„Beszélni róla annyi, mint fontosságot tulajdonítani annak, aminek nincs.”

Mindenki más is így vagy úgy, de szerethető volt, ha akár csak egy kis időre is. Sztyepan Arkagyics például olyan jámboran ellenszenves ember. :D Dollynak minden elismerésem azért, amit a családjáért tesz, fáradhatatlanul, őt szerettem.
Két hétnyi olvasás és 842 oldal valami kapcsolatot teremtett köztem és a szereplők között, mert meglepve tapasztalom, hogy szinte hiányoznak. Együtt szenvedtünk hosszú ideig, drukkoltam nekik, felháborodtam a megjegyzéseiken, együtt kerestük a megoldásokat, hozzám nőttek kicsit, be kell vallanom :).
Helyenként azért voltak nyelvi problémáim, de csak rájöttem, hogy az elértette az nemfélreértette, hanem megértette! A francia mondatokkal ráadásul még gyakoroltam is, volt amit magamtól megértettem. Amikor meg hirtelen angol szavakat vagy félmondatokat szúrtak be, nagyon jól szórakoztam(mindenkinek vannak skeletonjai :D). 
Illetve megtudtam, miért mindenki papírvágó késsel áll neki olvasni, hála @Molymacska-nak. :)

Érdekes volt. Sok mindent megtudtam az akkori életről, például, hogy 11 körül keltek, délben reggeliztek, 6-7 körül ebédeltek, aztán mentek szórakozni, amíg erre rájöttem egy cseppet össze voltam zavarodva az időt illetően. 
Ebben is vannak már nekünk a 21.században fura dolgok, de nem zavartak. Az, hogy nem zavartak nem jelenti azt, hogy nem pofoztam volna fel szívesen pár, hogy szépen fejezzem ki magam, „régiesen” gondolkodó személyt. Mondjuk azt nem értettem, hogyha egyesek szerint a szerelmi házasság már idejétmúlt a 19. században, akkor mégis mikor volt divatos?

Összegezve, nagyon jó volt, remek mű, igazán tetszett, de nagyon örülök, hogy vége és túl vagyok rajta. A 4,5 az erős jóindulat, de úgy érzem megérdemli, nem a többi olvasásomhoz viszonyítom.
★★★★★
Nagyon vártam ezt a könyvet a 2. kegyetlen függővége után. Aztán megláttam a borítót és elállt a lélegzetem! Azóta se tértem magamhoz, annyira gyönyörű! Ráadásul így olvasás után már minden részlet értelmet nyert rajta! :O 
Az elején tetszett a párbaj. :D 
Jude és Cardan kapcsolata, ami miatt folytattam az első részt, amit miatt annyira imádtam a másodikat, megváltozott, de erre számítottam is. Igazából nem bántam itt volt az ideje, hogy rendezzék a dolgaikat. Továbbra is imádom őket! 
Vivi és Heather miatt aggódtam kicsit, de mostmár jó ötletnek tartom, amit kitaláltak, csak mondjuk kíváncsi lennék mégis melyik pillanat az, amit már úgy ítél meg, hogy jó már elmondom. 
Judedal nehezen indult a kapcsolatunk és itt is még csak reménykedtem, hogy ne kövessen el pár hatalmas hibát, amikor nagyon úgy nézett ki, hogy el fog. Végül jól kijöttünk végig és segített kivívnia az elismerésem, hallelujah! Erről jut eszembe a Hallelujahnak egy része jól illik a kapcsolatukra Cardannal: „She tied you to the kitchen chair / She broke your throne / And she cut your hair / And from your lips she drew the halleluja…” 
A karakterek többségét sikerült megszeretnem, így a harmadik könyvre, már Taryntől sem szabadulnék meg, ha összefutnánk egy sötét sikátorban. :D 
A történet izgalmas volt. 
A végén az ítélethirdetés szerintem zseniális volt. :D 
Kicsit aggódtam, mert sokan mondták, hogy ez a rész gyengébb lett, de azt kell hogy mondjam, szerintem nem lett gyengébb, de tényleg kicsit más lett, én elégedett vagyok vele. Ez egy szuper lezárás. Lehet, a második vagy az első rész jobban tele van feszültséggel, izgalmasabb, vagy érdekesebbek az intrikák és szerelmi kapcsolatok. De egy utolsó részben nem teheti meg az írónő, hogy megint egy bazinagy függővéggel zárjon, le kell nyugtatnia kicsit a szereplőket. 
Összességében én imádtam és a trilógia bekerült a kedvenceim közé. *_*
★★★★
Ezt a könyvet @Börtöntöltelék erős ajánlására kezdtem el olvasni, ugyan miután hallgattam rá és kértem karácsonyra még ült a polcomon egy jó pár hónapig a könyv. Figyelmeztetett, hogy sírós, de megnyugtatott, hogy nem rossz a vége. Így fenntartásokkal, de végre nekiálltam. Hát a vége tényleg nem rossz, de szegény társaság már! Kezdjük az elején. 
Az elejét nem értettem. Egy tragédia, rossz kezdés, de legalább nem ez a vége. :D Ezt még értettem. De aztán jött az a rengeteg név, azok a fura viszonyok az emberek között, a mint kiderült párhuzamosan egymás mellett futó két szál, amit még megkavart az, hogy a múltbeli szál nem időrendben haladt. :D Aztán ott volt még a háború, aminek már az egész alapgondolatát sem értettem, a kivitelezését meg még kevésbé, hogy arról már ne is beszéljek, hogy hogy vehetik ezt ilyen rohadt komolyan?! Erősen Pál utcai fiúk hangulata volt. 
Kezdtem megérteni a dolgokat és ennek annyira örültem, hogy egy kivételével, amit nagyon nem akartam elfogadni, minden fordulatot gyorsan kitaláltam előre. Túl jó vagyok :D. A találgatások viszont eléggé elvonták a figyelmem a könyvről. Lehet ezt direkt csinálta a tudatalattim. Javult a könyv, ahogy haladtunk előre, kaptunk egy szerelmi szűlat is. Ez ugyan nem foglalt el nagy helyet a könyvben, de értékelem, hogy legalább volt benne. 
A legnagyobb problémám a könyvvel igazából az, hogy mindenki idegroncs az őt ért tragédiák miatt. Különböző mértékben, de mindannyian depressziósak. A könyv maga nem depis és nem is szenvedtem vele, ami jó, de a szerepelőkkel durván elbánt a sors. Visszakövettem, hogy az első tragédia után, ami annyira meghatározta az életüket hol volt az a pont, ahol tényleg minden elcsesződött és levontam a tanulságot. Kicsit sem csodálkozom, hogy Webb halála önkretett mindent. 
A borító illik a könyvhöz, mondjuk azt, hogy miért ilyen fura kék az egész, azt nem értem. 
Ez a könyv nagyon titokzatos, tele van fájdalommal és tragédiával, de újrakezdéssel is. Nem könnyű megérteni, de ez is hozzátartozik a bájához. Nem egy átlagos könyv, az biztos. Egyedi. Nem sírtam rajta, de szerintem ez annak köszönhető, hogy elhatárolódtam a könyvtől. Vannak benne könnyedebb részek, ezek kicsit lazítottak az olvasáson. 
Kicsit olyan stílusilag, mint a Könyvtolvaj. 
Négy csillagnál viszont semmiképp sem tudok többet adni neki. Ez nem az én könyvem. De nagyon sok embernek az, ahogy molyon nézem, szóval ne tántorítson el titeket az én értékelésem, olvassátok el a legnépszerűbb értékeléseket.
★★★★★
Pihenésképp kezdtem el olvasni karácsonykor a Könyvtolvaj mellett. Nem mindig volt pihentető(konkrétan egy II.világháborús novella is szembe jött velem), de annál jobban, szóval ezzel telt a karácsonyom. 
Matthewt megszerettem pár oldal alatt, mondjuk azt hiszem már a Csak árnyékokban is bírtam. A fordulatnál viszont nagyon fájt érte a szívem, hiába kedves és jólelkű, ő is csak egy idióta árnyvadász, aki képtelen a kommunikációra. Nagyon sajnáltam, nem érdemelt ilyet.  De mégis valahogy úgy érzem, hogy nem érdekel ez a generáció… nem tudom miért, remélem változni fog főleg, hogy övék a következő könyv, de valamiért ferde szemmel nézek rájuk…
Aztán sírtam megint Will halálán, mert akárhányszor megemlítik pár mondatnál hosszabban, nem bírom szárazon tartani a szemem. 
Jem vagy hát Zakariás testvér pedig fáradhatatlanul és türelmesen keresi az elveszett Herondalet. De komolyan, én már rég föladtam volna :D.
A Kör-ös történet mint mindig, nem tetszett. Mármint, utálom a Kört, de elgondolkoztató volt és fájdalmas megismerni Célinet. Sosem gondoltam volna, hogy ő ilyen, mindig ilyen arcatlan valaki volt Valentine befolyása alatt a fejemben. Szegény. 
Ha már a sajnált embereknél tartunk szegény Rosemary. 
Imádom Raphaelt! Ahogy úgy tesz mintha mindenkit utálna, de közben mindenkivel törődik és argh, mondtam már, hogy rohadtul sajnálom őt is?
Végre eljutottunk közel ahhoz a jelenhez, amit én ismerek. 
A Son of Dawnt imádtam. Kis Isabelle vakon csüngött a szülei szavain, ilyet is rég láttam már :D. Az eddig olvasott novellák közül ez lett a kedvencem, de aztán jött a The Land I Lost és azonnal kitúrta az első helyről. :D
Maleeec *_* Annyira cukik! Imádom őket, nem bírom türtőztetni magam, ez majdnem minden rész fénypontja nekem :D! Hála az égnek, az övék volt a leghosszabb. Mielőtt még félreértene valaki, nem csak őket imádtam benne, hanem mindneki mást is :D.
Az utolsó két novellát is imádtam! Jem, Tessa, Kit és Mina. *_* Olyan cukik! Ty szegénykém meg... igyekszik.
Viszont Janus a frászt hoztam rám. Néztek már szembe nyilván nagyon veszéllyel, mint őt, de egyszerűen a hideg ráz tőle. Lily miatt meg aggódok. Szólnia kéne! Nem jó ötlet a világokkal babrálni és amúgy se teljesítné a kérését.
Összességében megismertünk új szempontokat, az eddig háttérben lévő történéseket, új-régi embereket, találkoztunk régi szeretteinkkel, ezzel összetörtük a szívem kicsit, támasztottunk egy jó adag aggodalmat a jövővel kapcsolatban és természetesen minden hibája ellenére imádtuk! Ha nem is az egészet, de a nagy részét. <3
★★★★
Őszintén, ez nem tetszett annyira, mint a Szerelem egyenlete. Azt halottam ez jobb, ezért magasabbak is voltak az elvárásaim, de szerintem ha nem azok, se élveztem volna annyira. Ettől függetlenül persze imádtam, csak fél csillagot vontam le miatta. 
A borító most is tetszik, olyan kis cuki, egyszerű. 
Khai édesanyját nagyon bírtam :)). Kedvenc mellékszereplő lett. 
Az a jelenet, amin a legjobban szórakoztam az volt, amikor Khai segítséget kér a testvérétől és Michaeltől egy bizonyos kényes ügyben. Hát én szakadtam! :DDD 
Esmét szívesebben hívtam volna My-nek (Mí), mert mindig megzavart, hogy Eszme. Ezen kívül se szerettem különösen. Nem emlékszem különösen semmi konkrétra, amit nem bírtam benne, csak egyszerűen semleges volt. 
Khait bírtam, de nem imádtam, mert eléggé idegesített a meggyőződése. értem, hogy hogyan jutott erre a következtetésre, értem, hogy másképp gondolkodik és érez, mint az átlag, de amikor Quan(ugye így hívják a testvérét?) századjára magyarázza el, hogy igenis szerelmes a lányba, ő meg még akkor is kitart amellett, hogy nincs szíve, olyan szívesen fejbecsaptam volna egy serpenyővel! Vagy megdobáltam volna pár ízletes grapefruittal, amit valamiért nem szeret. Én viszont imádom, szóval lehet mégse kéne elvesztegetni őket Khai dobálásra. 
A kapcsolatot kettejük között valamiért nem tudtam úgy érezni, mint az előző részben. 
Az értékelésem alapján olyan, mintha nagyon nem tetszett volna, pedig tényleg nagyon jó volt! Hangulatos, érdekes, humoros. 
Összességében tehát imádtam, de az előző rész sokkal jobban tetszett. :)

★★★★és fél
Nem sok újat tudok elmondani. Imádtam! Na nem mintha bármi új lett volna könyvben, de én az ilyeneket szeretem :)). 
Kicsit tovább elhúzták a szerelmi szálat, mint akartam, sokkal hamarabb is meg tudták volna beszélni. És most nem is feltétlenül arra értem, hogy hamarabb is összejöhettek volna, hanem bírhatták volna tovább a közepén megbeszélt, segítek neked, ha te is felállást, ehelyett folyamatosan 'haragszomrád' volt. 
Ettől függetlenül tényleg nagyon tetszett. 
A karaktereket szerettem. Meglepő, de tényleg még Summert is. Fitzyt imádtam, de a kedvenceim közé nem került be. Huntert sajnáltam, jól kibabráltak vele. Mindketten. Nem volt szép. 
Szórakoztató és könnyed. Illetve megtudtam, hogy Chanelről azt pletykálják, hogy náci volt. 
Pár órára nagyszerű kikapcsolódást biztosít. :) 
Kíváncsian várom Brenna könyvét.
★★★★és fél
Nagyon tetszett! De persze nem is nagyon számítottam másra, hiszen ez egy Leiner Laura könyv. Azért mostanában már elkezdett foglalkoztatni, hogy mi lesz ha lassan kinövök belőle, de úgy néz ki ez még nem most érkezett el. 
Az alapöltet Igazából szerelmes, csak kevesebb szál van. Szerintem ez egy jó koncepció és az írónő remekül megoldotta. Voltak utalások, lehetett nagyokat nézni, hogy ó, ez az az ember, aki abban a másikban is! Ez a forma egy kis pluszt adott a könyvhöz, jár érte a pont. Kíváncsi lennék az összes utalást megtaláltam-e :D. 
Fő negatívum, hogy csak nem tud erről a közösségi média rossz és ott mindenki mű dologról leszállni. Ezzel lassan ellentétes hatást vált ki. Én, aki szintén nem a facebookon töltöm az életem is már védeni kezdem a folyamatosan posztolókat. Csinálják, ha akarják! Most miért fáj ez bárkinek is? Unja? Ne kövesse őket! Én speciel nem láttam ezer fenyőfát, boldog családot és mit tudom én milyen „mű, beállított” karácsonyi képet az ünnepek alatt. Akinek meg ennyire hatással lehetnek a hangulatára mások ál-boldog élete, aki emiatt kisebbnek érzi magát a többieknél az gondolja inkább át az életét, beszélje meg valakivel vagy csak simán ne facebookozzon/instázzon! Huh. Szerencsére Boginál már nem éreztem ilyet, felüdülés volt, de akkor is fárasztó arány volt 2 durván kritikus 1 normál felhasználó ellenében. 
Az a szerencséje, hogy még mindig imádom a humorát. De tényleg. Emiatt sok mindent elnézek. Sablonos, erőltetett, túl részletes? Egyik se érdekel, ha egyszer még mindig hangosan nevetek egyes jelenetein. :DD Meg, ami a túl részletes leírását illeti a mindennapoknak, ez is hozzátartozik az írónő stílusához, ezt is imádom. Tényleg úgy éreztem, hogy ez itt és most játszódik, 3 teljesen átlagos lánnyal. 
A legjobban szerintem Bogira hasonlítok, csak ő extrovertált illetve valószínűleg hála anya majd lesz valahogy mentalitásának, én se vagyok annyira nagyon tervező, rendszerező. 
A többi lány is szimpatikus volt. Talán legkevésbé Rékával tudtam együttérezni, de én még sosem kerültem ilyen helyzetbe. Az ő történetében nagyon tetszett a kapcsolata a testvérével. 
A mellékszereplők a szokásos, romantikusan egytulajdonságú karakterek. Viccesek és/vagy idegesítőek. 
A történet meglehetősen kiszámítható, nem is nagyon van, de Leiner Laurát soha nem a történeteiért szerettük :D. 
Ugyan a borító olyan, mint egy első találatként felbukkanó karácsonyi háttérkép telefonra, de attól még tetszik :D. 
A hangulat igazán karácsonyi benne.

Összegezve a főszereplőket bírtam, a humor, mint mindig fantasztikus, hangosan nevetős, a hangulat barátságos, karácsonyi. Könnyed, szórakoztató, egy-egy komoly témát pillekönnyen érintve. Én imádtam!
★★★★
Fúúú. Nem volt könnyű olvasmány. Tudtam mi lesz a vége, illetve kegyetlen módon többször közölte is velünk a Halál, mint narrátor a történet során ki hal meg és hogyan, mégis az utolsó 50-60 oldalon majdnem végig sírtam. Nagyon jó érzés volt, végre becsukni. Nem a legjobbkor olvastam így karácsony környékén, de kihíváshoz kellett és már így is pár hónappal később olvastam el, mint terveztem. Igazából évek óta olvasni akartam, mert nagyon népszerű, de aktívan a tavalyi szülinapom óta akarom, amikor megkaptam ajándékba. 
A történetvezetést egy kicsit nehéz követni. Az elején van egy összefoglaló, amit nehezen érteni, aztán elkezdi az elején és kb. időrendben halad, de beszúr egy-egy nem oda illő fejezetet, ami monológ vagy egy másik szál vagy egy részlet a jövőből. Ezt kicsit nehéz volt követni néha. 
A leírások erősen metaforikusak, kevert érzékelésen alapszanak. Mintha csak egy verset elemeznék úgy írok :D. De tényleg van benne valami verses. Sok helyen többször vissza kellett olvasnom, hogy megértsem mit akar elmondani, szerintem így se sikerült maradéktalanul. Sajnálatos módon egyáltalán nem vagyok vizuális, így a nagy része nem maradt meg a könyvnek a fejemben. 
A téma elképzelhetetlenül szörnyű, ezt biztosra lehet venni, ha csak egy pillantást vetsz a borítóra vagy egy szót elolvasol a fülszövegből. Nem részletez semmit, mindenre csak utal, de akinek egy kicsi ismerete is van a korszakról, az elképzeli a többit. Ennyi bőven elég volt az érzékeny lelkemnek, ez is megviselt, többet nem bírnék. 
Lieselt, Hanst, Maxt, Rudyt, Rosat, Ilsat megkedveltem. 
Számomra ez új volt, érdekes, szeretettel, félelemmel, kedvességgel és szenvedéssel teli. Nekem annyira nem tetszett, mint egyeseknek, nem gondolom, hogy valami világmegváltó csoda, de szerettem, ha kínzott is. Rengeteg gyönyörű és fájdalmas gondolat volt benne. 
Ajánlom.

Ui.: A filmet majd valamikor megnézem. 
Uui.: Ez rövid lett, többet érdemelt volna tőlem is, de most ennyire futotta, aki még kíváncsi nézzen körül, rengeteg pozitív véleményt találni róla. Ha újraolvasom valamikor pár év múlva talán tudok majd még írni róla.

★★★★
Kezdek egy kicsit aggódni. Eddig se a második, se ez a rész nem ért fel az első részhez, sőt sajnos csökkenő tendenciját mutat az iránta érzett szeretetem. Még mindig imádtam, de egyrészt nem éreztem semmi újat benne, másrészt már voltak dolgok, amik zavartak. Nevezetesen, hogy nem értem hogy állhattak neki kiírtani a norvég panteont. Főleg, hogy ezzel tulajdonképpen Atticus, Leif és Gunnar is aláírja a saját kivégzési nyilatkozatát, kinek később, kinek hamarabb jön el pontosan ez az idő. Én ilyen téren konzervatív vagyok. A sorssal nem packázunk(főleg nem öljük meg) és a bosszú nem megoldás. Aagnes Óg vagy ki megölését megértettem, elkerülhetetlen volt. De Thor ugyanolyan vagy jó, egy kicsit rosszabb, mint az összes többi, vagy akár ők maguk! Nem tudom, lehet csak annak a gondolata akasztott ki, hogy a könyvekből/filmekből már jobban ismert Thor, Odin, Tyr és a többiek hátán célkereszt van. Örülök, hogy a görögök tényleg halhatatlanok, mert nagyon megorrolnék a könyvre, ha nemsokára őket is nekiállnának ritkítani.
A morális problémáimat és a jövőjük iránt érzett aggodalmamat félretéve még mindig fantasztasztikus. Bár kevesebbszer nevettem, de még mindig humoros. Kedvenc részeim a sörözés Jézussal, az autós menekülés Leiffel és Gunnarrel, az ismerkedés az elemi lényekkel és a búcsú MacDonagh nénitől.
Egyre jobban látom, hogy Atticus mennyire összetett személyiség. Bár kicsit csalódtam benne, de legalább kiderült, hogy neki is vannak kétségei és igen, néha rossz döntéseket hoz, meg nagyon rossz döntéseket. De tudja, hogy ezt most elcseszte és őrlödik ezen kicsit, így nincs harag köztünk, még mindig imádom.
Hamarosan sort kerítek a következő részre, remélem az már jobb lesz és közben abban is nagyon reménykedek, hogy jön mostanában az 5. rész, vagy kénytelen leszek eredetiben nekiállni.

Új szerzemények:
23 új könyvet szereztem a hónapban. Ebből 12 ajándék, egyet ingyen kaptam, egyet cseréltem, tehát 9-et vettem, az úgy már nem olyan rémes. Amiket külön képként raktam ide, azokat e-könyvként kaptam. Igyekszem azokat az angolokat, amiket lehet mostantól elektronikusan megvenni, ne kelljen több, mint ezer kilométert utaznia.


Jó olvasást mindenkinek!

Novemberi összegző

Sziasztok!
Csak úgy elrepült a november. Faragtam tököt Haloweenre. Ijesztgettem az embereket az utakon és az oktatómat, miközben vezetni tanultam, közben százszor megkérdőjeleztem egyáltalán akarok-e vezetni :D. Voltam Leigh Bardugo dedikáláson, ami hatalmas élmény volt. Voltam versenyeken. Pénteken részt vettem a IV. Globális Klímasztrájkon.

Filmek/sorozatok:
Apával és nagybátyámmal megnéztük az Utazókat. Egy-egy rész kihagyással és az engem nem érdeklő jelenetek átpörgetésével végignéztem a Skam 2. évadát újra. Suliban a csoportunkkal és ofővel megnéztük a Monthy Python and the Holy Grail-t, magyar címén a Gyalog galopp-ot és a V, mint Vérbosszút. Újranéztem az Outlander 1. évadának 2. részét. Apával néztem 3 rész Last Week Tonight with John Olivert. Tesómmal megnéztük a moziban a Frozen 2.-t. Megnéztem a Kőgazdak ázsiaiakat.

Könyvek
Olvasások
Hála a két kötelezőnek ez a hónap is elég gyászosra sikerült. Mindössze 9 könyvet olvastam el. Ebből 1 kevesebb, mint 100 oldal. Kettő kötelező. Hármat angolul olvastam. 1 újraolvasás. Összesen 2950 oldal, a legkisebb szám az évben, épp csak lemaradva a szeptember mögött. A TBR listámról a 13-ból 6-ot olvastam. Szóval szörnyű, de ez van csak azt tehetem, hogy következő hónapban jobban igyekszem a kötelezők maradékával. Alig várom, hogy végre több jó könyvet elolvashassak egymás után! A siránkozás után nézzük is miket olvastam.


★★★★
Kötelezőt kellett volna olvasnom, de elszúrtam, mert nem fogok szünetben péntek este kilenckor elkezdeni egy kötelezőt. Valamit viszont csak olvasni akartam szóval itt jött be a képbe ez a rövid limonádé könyv. 

Tartom a véleményem az előző rész óta, hogy ezek nem normálisak. Tök dilisek! :DD. És messze túl élénk a fantáziájuk. Azt hiszem a könyv 90%-ban csak fogtam a fejem. Hogy mit össze szerencsétlenkedtek! 

A borító rosszul néz ki, olyan émelygős. 

Vannak jobb könyvek, a műfajon belül is, de a célnak megfelel, kikapcsolt és gyorsan végeztem vele. Egyébként meg kis cuki regény gyagyás szereplőkkel és rengeteg felnőtt tartalommal, de főleg beszéd szintjén :D.

★★★★★
Újraolvasás után: 
8 hónapja olvastam először, de nagyon újra akartam már olvasni. Ehhez nagyban hozzájárult, hogy pont novemner 9-én kezdtem el és, hogy akkor még úgy volt, hogy pár nap múlva találkozok az írónővel. Az utóbbi ugyan nem sikerült, de újraolvastam és nagyon élveztem a véleményemet nem tudom semmivel kiegészíteni. :D

és fél
Igazán nem akarok senkit megbántani, aki szerette, biztos vannak benne értékek, de ezeket egyszerűen nem tudtam értékelni, így akik szeretik, kérem ne olvassák el az értékelésem.
Szööööörnyűűű. 9 napi szenvedés volt nekem. Azért Az arany embert olvastam előbb, bár azt fogjuk később venni, mert úgy voltam vele, hogy előbb a rosszat aztán jobbat. Ez a jobb lett volna az én fejemben a Vörös és fekete. Nem tudom ezt honnan szedtem, hogy nem ért fel az elvárásomhoz, ami igazán nem volt magas, csak annyi, hogy jobb, mint Az arany ember, az biztos. Rosszabb volt! Sokkal.
Az egyetlen jó dolog vele kapcsolatban a borító, amivel én olvastam, az tényleg jól néz ki.
Minden más…. hát nem.
A legnagyobb problémám az volt, hogy nem találtam benne, egyetlen egy szimpatikus szereplőt se! Voltak mellékszereplők, akiket kicsit kevésbé utáltam, esetleg semlegesek voltak, de ez volt a maximum, amit elértek. Illetve nem, volt egy szereplő, egy lapig szerepelt, éppen szökött a városból, mert elege volt, hogy nem hagyják békében élni, na vele együtt tudtam érezni pár percig. Sajnos a főszereplő, nevezetesen Julien Sorrel az ács fia és életem megkeserítője 454 oldalon keresztül a legutáltabb szereplők között szerepelt, szépen vezetve a népes társaságot. Gőgös, képmutató, meggondolatlan, gőze sincs róla mit akar és össze-vissza cselekszik! Őt szorosan követi Mathilde és de Rénalné. Aztán jött mindenki más, aki csak azért nem szerepel itt név szerint és azért nem utálom őket annyira, mert nem szerepeltek annyit, mint az első három emített. Mindenki csak feltételezget és biztos benne hogy neki van igaza, mindenki unatkozik, szenved, hogy milyen rossz időket élnek, mennyivel jobb volt régen, mennyire belefáradtak a képmutatásba és a semmittevésbe. Teljesen leszívott a könyv.
Teljesen más világ volt az, mint a mai. “Pótolhatják-e az újságok valaha is a plébánost?” Hmm… Mint mondtam, nem mai könyv, bár nem látok sok hasonlóságot az újság és a plèbános között.
Semmit nem értettem, de főleg nem a szereplők döntéseit és gondolatait:
1.“ennyi a szerelem?” Előbb azt mondta nem szerelmes, akkor hogy lenne már ennyi!
Miért csinálja? Nem értem. Nem értem ezt a könyvet! Gyengeelméjű lennék? :D
2.Mathilde-ot nem Julien érdekli, hanem a kaland. Julien meg teljesítmémyként néz rá, ahogy de Rénálnéra is nézett, amikor vele volt.
3.“Megérdemli, hogy parancsoljon nekem, hiszen majdnem megölt.” mondotta ó rideg, csúnya de szép és persze gőgös, mint mindenki más, Mathilde, akinél valamiért ez hősi tett.
4.“Be kell vallanom, elég furcsa, hogy megharagudtam azokért a szavakért [Engem nem szeret, aki imádom önt?!], amikből csak tisztelet és szeretet ragyogott” – szintén a végtelen bölcsességű és gyors reakcióidejű Mathilde gondolata. Igeeen? Nem mondod! Akkor mégis miért tetted? Vagy erre miért nem jöttél rá hamarabb?! Na, nem mintha bármi jelentősége is lenne, a továbbiakon nem változtatna én meg már rég lemondtam rólatok.
Illetve, ha bárki kérné, hogy egy mondatban foglaljam össze, miért nem tetszett a könyv, akkor ezt az idézetet eleveníteném fel: “Bizonyára lesznek szeretőim, de csak kis hitvány rongyok…” szólotta az ó bölcs Julien Sorrel, fő”hős”ünk.
A végén, csak, hogy növeljék a zavart szerető No.2. és Julien ilyenekkel kezdett el dobálozni: “Rólam, aki a felesége vagyok!” Öööö…. Nem. Már hogy lennél? “férjed vagyok.” He? Most komolyan nem vettem észre és ezek valamikor összeházasodtak?? De nem, valószínűleg csak úgy mondták.
Ezen kívül voltak dolgok, amik inkább az én hibám, nem a könyvé. Nem értettem pontosan a történelmi hátteret, azt a politikai légkört, ami akkor uralkodott. Nagy vonalakban tudom csak, minden ilyen rész untatott és nem volt jó hatással a könyvről alkotott véleményemre, hogy nagyon sok ilyen rész volt.
Egyébként legalább elmondhatom magamról őszintén, hogy elolvastam, ez fakton se gyakori, ha pár nappal le is csúsztam a határidőről.
Összegezve utáltam, egy szenvedés volt az egész, túl hosszú, túl sok politika, utálatos szereplők, nevetséges szeretői kapcsolatok(szó szerint, röhögtünk rajta órán barátnőmmel) és egy teljesen más világ, mint a mai, egyszerűen nem bírtam azonosulni vele, de még megérteni se.

★★★★és fél
Kicsit se elkésve, két nappal a témahét kezdete előtt kezdtem el olvasni a könyvet, de mentségemre szóljon, hogy még aznap be is fejeztem. De persze ez a könyvet dicséri inkább, nem engem :D.
Az első részt imádtam és pont jó időpontban ollvastam, így egy kedvenc címkét is nyert magának. Ez ugyan nem, de ettől függetlenül imádtam!
Barcelonában nem voltam és őszintén nem is tervezek, de ez a könyv majdnem rávett :D. Nagyon jó volt Lia lelkesedését olvasni, amikor a városról volt szó :). Amivel én is nagyon azonosulni tudtam, azok a tengeres jelenetek voltak. Pár millió embertársammal együtt, én is imádom a tengert. Teljesen át tudtam érezni azt a nyugalmat és boldogságot, amit a karakterekben keltett.
Igazából majdnem az egész nyaralásnak nagyon jó hangulata volt, imádtam. Könnyen oda tudtam képzelni magam melléjük, kivéve, hogy ezekről a helyekről(a Sagrada Família kivételével) még nem hallottam, ezért nem tudtam hogy néznek ki, de igyekeztem elképzelni :D.
Jó pontot jelentett nálam, hogy Szabi ilyen jó kapcsolatot ápol az anyukájával. Itt már tudtam, hogy nagy baj nem lehet és nem is lett, megkönnyebbülésemre. Végig nagyon szerettem a srácot. Jó a végén volt egy kis kilengés, de az nem az ő hibája volt. Ugyan kicsit erőteljesen reagált, de megértettem. Jó volt látni, ahogy szépen lassan egyre jobban nyit Lia felé.
Lia ahogy az lenni szokott már az elejétől kicsit problémásabb eset volt. Nem látta a helyzetét más szemszögből, csak a sajátjából. Az apja iránti odaadását se tudtam teljesen megérteni úgy, hogy az anyjával élt. Nem fordult meg a fejében, hogy az apja miért nem maradt közelebb/vitte magával vagy hogy mennyivel egyszerűbb úgy egész jó kapcsolatot ápolni egy szülőddel, hogy az nincs melletted minden nap, nem kell nevelnie? Emellett a lelépést sosem tekintettem helyes döntésnek. Úgy legalábbis, ahogy ő akarja végképp nem. De ettől eltekintve egy jó szereplő volt, tetszett, hogy szeret olvasni és nem hagyja, hogy befolyásolják őt.
Az előző részben megismert szereplők visszatérésének örültem. :) Még mindig nagyon szeretem a tetoválós társaságot és ezt az egész szálat.
Az új mellékszerplőket is megszerettem. :))
A szerelmi szál nagyon tetszett. Aranyos és szenvedélyes.
A vége is jó volt.
Összességében a nyaralás rész nagyon tetszett, az otthoni is, csak Lia volt egy kicsit meggondolatlan, de megbűnhődött érte, megbocsátom. Cuki volt és jó hangulatú. Nagyon tetszett és bátran ajánlom a könnyen olvasható romantikus regények rajongóinak.

★★★★★
Nem is tudom miért nem olvastam el hamarabb :D. Épp csak az utolsó pillanatban kezdtem el, pár nappal azelőtt, hogy mentem volna a Leigh Bardugo dedikálásra. Így nem tudtam befejezni addigra, de aláirattam *_*.
Először is, a borító csodás. Minden ki van emelve, lehet tapogatni, tele van apró részletekkel és úgy mindenestül illik a történethez. <3
Van két új shippem: Zoya és Nikolai Nina és Hanne Remélem összejönnek :).
Ninát annyira sajnáltam! Nem volt elég a Crooked Kingdom végén megsiratni engem, mi?! Neeem ezt a könyvet és sírással kell kezdeni.
"I failed you, Matthias. I wasn’t strong enough to save you. Little red bird, every day you choose the work of living. Every day you choose to go on. There is no failure here, Nina."
Illetve továbbra is csodálom őt, attól még, hogy a Six of Crowsban Inej elhappolta előle a kedvenc női karakterem díjat, még őt is igazán értékelem. Van benne valami Celaenás. Nagy hatalma van és ezzel tisztában is van, de közben meg panaszkodik, ha egy kicsit túráznia kell, a fél karját odaadná valamilyen édességért. :D Eszes és hatalmas szíve van. Nagy utat kell megtennie, míg megbékél önmagával, megtalálja a helyét a világban, de biztos vagyok benne, hogy neki menni fog :).
A Darklingról a véleményem változott kicsit, most hogy nem az idegesítő Alina szemszögéből néztem. Az ő könyveiben tovább növelte a Darkling vonzerejét, az ellenségem ellensége a barátom elv. Itt viszont Nikolai, Zoyát és a többieket is szerettem, így már kicsit megkérdőjelezhető volt, hogy imádom a Darklingot. Emlékszem, amikor Nikolai szemszögéből néztem, már a Ruin and Risingban is voltak ilyen problémáim.
Ha jól emlékszem a trilógiában nagyon nem bírtam Zoyát. Itt viszont megkedveltem, nagyon összetett személyiség, kíváncsi vagyok a vége fényében hova fejlődik. 
"Because Zoya was not kind and she was not easy. But she was already a queen." (mielőtt még valaki rám szól, ez nem spoiler, nem kell szó szerint érteni a queent :D)
A Nikolaijal folytatott párbeszédeik nagyon viccesek voltak és eszesek :D.
Nagyon tetszett a Grisha Triumvirate dinamikája is, pedig a trilógiában Genya se bírtam! Mondom én, mindenkinek csak jót tesz, ha nincs ott Alina és Mal. 
Ó! Leoni a kislány, akit Jesper anyja megmentett :O Ez másodjára is meglepetésként ért, mert elfelejtettem, hogy egy idézet olvasása után erre már 10 hónapja rájöttem :D
Bírtam Isaakot, kár hogy szinte biztos voltam benne, hogy meghal és igazam is lett.
Imádtam minden részt, ahol megemlítették a Six of Crows Ketterdamban maradt szereplőit.
"Nina wished she had Inej’s gift for spywork or Kaz’s gift for scheming, but she only seemed to have Jesper’s gift for bad decisions."
Legjobbat a végére hagytam: Nikolai. Már a Grisha trilógiában is Éjúr mellett a másik kedvenc főszerplőm volt, sajnáltam, hogy úgy elbánt vele az utolsó részben. És ennek most nem várt következményei lettek. Nagyon nehéz helyzetbe került, de kitart, tervez, ügyeskedik, tárgyal és csal, bármit megtesz a hazájáért, akkor önmagát is feláldozza. Csak hát az egyik nagy dilemmája a könyvben, hogy a jelenlegi állapotában többet használ-e az országának, mint amennyit ártana, ha kiderülne a titka. Imádtam őt, de ez már az elejétől biztos volt, gyengém ez a zseni, látszólag mindig jókedvű és laza, de a mélyben törődő karaktertípus, akinek mindenféle őrült ötletei vannak, amelyek mindig jól sülnek el valahogy :D(ha a jókedvű és laza részt kihagyjuk ebbe Kaz is beleillik :D). Egy szó, mint száz, imádom *_* <3
A vége felé nagyon ideges lettem, mert eldurvultak a... nézőpontváltások :D Ők ezt tanulják valahol? Mert akkor SJM, CC és Leigh Bardugo is biztos osztályelső volt a “hogyan váltsunk szemszöget a lehető legrosszabb helyen” tantárgyból. Mellesleg sejtettem, hogy nem stimmel velük valami! Végül nem teljesen lett igazam, hiszen csak Elizavetával nem stimmelt valami.
Elolvastam párszor az utolsó bekezdést (#önspoilerezés :D) és egyre jobban aggasztott, de végül nagyon tetszett. Az egész vége nagyon jó igazából. Nina és Nikolai szála is eléggé lezárt, hogy ne kaparjam a falat, de rengeteg megválaszolandó kérdést hagy a következő részre. Nagyon várom már, kár, hogy még semmit nem tudni róla.
Összegezve én IMÁDTAM a szereplőket mindenek felett, de a világ és a történet is nagyon érdekes, izgalmas, a stílus fantasztikus és még gondolatok is vannak benne(ezért jó ifjúsági fantasyt olvasni: könnyű olvasni és élvezetes, de hosszan sorolhatod milyen tanulságokat tudtál belőle leszűrni). *_*

★★★★
Hétvégén, amikor lenne időm nem olvasom el a kötelezőket, mert pihenni akarok. Kár, hogy így hetekig szenvedek eggyel, de legalább erre is sor került :D.
Eltartott egy darabig, míg rájöttem, hogy ez igazi foci! :DD Ebből is látszik, hogy se az amerikaiban, se a miénkben nem vagyok otthon.
Tudtam, hogy Kinsleyvel jóban leszünk miután ezt elolvastam a legelején: "Megcsaltak először, megcsaltak másodszor…. senki többet harmadszor? Hogy a fenébe jutottam odáig, hogy az utóbbi két pasim közül mindkettőt azon kaptam, hogy megcsalnak? Nem, nem egymással csaltak meg, bár ha jobban belegondolok, az még szánalmasabb lett volna, de legalább bevehettek volna harmadiknak, vagy valami." És nem is kellett csalódnom, szimpatikus volt végig a csajszi. :)
Plusz pont a Harry Potteres részekért.
Sok vicces mondat volt benne.
Liamet természetesen nagyon szerettem.
Beccát bírtam.
Összességében, laza, vicces, NA könyv volt, nagyon tetszett.

★★
A szenvedés folytatódik. Az elején azt hittem ez jobb lesz, mint a Vörös és fekete volt, de a végén megkaptam szinte ugyanazt. Jó pont neki viszont, hogy rövidebb volt és kevesebb politika volt benne. Így is egy hétig szenvedtem vele.
Emma abszolút ellenszenves, vele volt a legtöbb bajom a könyvben. Utálatos nő. Én tudom a szerencsétlenségének az okát és az ő maga. Nagyravágyó, lenézi a környezetét, hálátlan, pénzéhes. Csak költi a pénzt, kockáztat, nem ért hozzá. A kereskedő, Lheureux(azt hiszem így hívják) meg gaz.
Rodolphe galád.
Léonnak rossz az ízlése, Bovarynét kerülnie kellett volna.
Szegény Bovary, ő mindig csak jót akar. Persze hibázik, pipogya, butácska meg középszerű, de mégis még ő volt a legelviselhetőbb szereplő. Ő tényleg szerette a feleségét és bármit megtett volna érte. Az már más kérdés, hogy a felesége messze nem érdemelt ilyen szeretetet és hogy mégis mit szeretett benne a férfi.
Abban reménykedve, hogy hátha a borító feldobja az olvasásom, a szebbet vettem ki könyvtárból, a Vörös és fekete miatt igencsak elkésve a határidő előtti estén :D. Aznap elég jól haladtam vele, 50 oldal gyorsan eltelt. Visszatekintve látom, hogy ez azért lehetett, mert ebben a részben szerepelt a legkevesebbet Emma.
A lányát sajnáltam, nem bírtam napirendre térni az akkori gazdag emberek gyerek "nevelésével", de gondolom, ha láttuk volna, ahogy felnő, őt is utáltam volna.
A végén végignézhetjük Emma haláltusáját. Rossz rész volt nagyon, de tartotta bennem a lelket, hogy mindjárt vége.

Szépségehibája az Emma felé tanusított utálatomnak, hogy én se tudom mit tehetett volna másképp. Lehetett-e volna jobb élete, vagy ilyen személyiséggel bukásra volt ítélve?
Az összes szereplőről általánosságban itt is elmondható, hogy utáltam őket, majdnem mindenki csak magával törődött.
Nagyon sajnálom, de nem értem még el az olvasásnak arra szintjére, hogy értékelni tudjak egy olyan könyvet, amiben semmi nem tetszett, csak azért, mert milyen jól le van írva mind az a szörnyűség, együgyűség és emberi hiba. Ha nekem nem szimpatikusak a szereplők és nem tetszik a történet, de még igazából a stílus se ragad meg, akkor az a könyv nekem nem tetszik, mindegy milyen gondolatok vannak benne. Lehet ez változni fog, ahogy idősebb leszek, de addig, akit ilyen értékelés érdekelne, olvassa el a legnépszerűbbeket molyon.
Összességében túl rövid alatt egy újabb könyv, ami egy teljesen más világban/korban játszódik önző és utálatos szereplőkkel, szörnyűségekkel és szenvedéssel.

★★★★
Nem volt ez rossz, de ugyanakkor nem igazán értem, hogy lett ez ilyen népszerű. Csak a film miatt? Nem hiszem, a könyv már előte is népszerű volt.
Csak nem szabadulok a szeretős könyvektől, de itt legalább nem főszál. Gondoltam én ez elején, de aztán csak nagy jelentősége lett a házasságtörésnek itt is!
Igazából ez a könyv furcsa volt. Furcsán beszéltek, gondolkodtak, bár ez még lehet a fordítás hibája.
Ami a fordítást illeti: Miért vannak benne random angol szavak? Illetve helyenként hiányzik pár enter vagy kötőjel, legrosszabb esetben pár betű. Ezeken kívül imádom még mindig ezt a zsebkönyv kiadást. Kényelmesen lehet bárhova hordozni, nem veszthetem el a könyvjelzőt, nem gyűrődik, nem törik a gerince, ennek szép színe van és puha. Csak még mindig büdös.
A történet igazából nem nagy dolog. Van egy főszereplőnk, aki nem Gatsby, de csak elmeséli nekünk ezt a történetet, aminek egy idő után a középpontjában Gatsby áll, aki szintén nem Gatsby, de ez már szőrszállhasogatás :D. Aztán ezek, mint arra számíthatunk buliznak, átruccanak néha New Yorkba, mert miért ne, autóznak, isznak, mert a szesztilalom kit érdekel, megcsalják egymást, mert ez a '20-as évek! A hangulat szerintem jól átjött, hogy kinek mi a véleménye róla, az már más kérdés. 
Az írásstílus érdekes, bár kicsit csapongóan oszt meg információkat.
Jöjjenek a szereplők. 
A főszereplőnk Nick Carraway összességében nem sok vizet zavar a történetben, sodródik az eseményekkel. Szimpatikusnak nem mondanám, de hát kit igen?
Tom erősen képmutató, ezen senki sem csodálkozik, tipikusan bort iszik és vizet prédikál. Meg hát erősen rasszista, amit nehéz tolerálni mai szemmel nézve.
Daisy még szimpatikus is lehetne, ha nem leplezi le magát azzal, hogy a végén kiderült dolgok fényében máris visszatér Tomhoz. A pénz után megy. Arról meg nem is beszélve, hogy hogy reagált a lányának születésére, egy cseppet kiábrándult. Szeszélyes.
És akkor nézzük Gatsbyt. Nem teljesen olyan, mint amilyennek képzeltem. Gondtalan, szívtipró aranyifjúnak képzeltem. Ehelyett kaptam egy titokzatos, kicsit ideges(nem dühösen értve, hanem mint izgulós :D) természetű, törtető szívszerelmest, aki valahogy ott is van és nincs is. A mondatai néha igencsak összefüggéstelenek voltak és volt, hogy komolyan logikai hibákat találtam, de lehet ez tényleg csak a fordítás hibája. Illetve nem értettem miért ragaszkodik hozzá annyira, hogy Daisy élete minden pillanatában csakis őt szerette. Mégis, valahogy megkedveltem őt.
A vége szomorú.
Összességében nem kapott el a könyv varázsa, de tényleg jó és találtam benne pár nagyon erőteljes gondolatot.

★★★★★
Imááádtam! *_* Az egész olyan, mint egy 64 oldalas szerelmeslevél Audrey Rosenak Thomastól. 
Szerelmes vagyok Thomas Cresswellbe. <3<3<3 Annyira imádom (majdnem)minden tulajdonságát, hogy el se tudom kezdeni sorolni őket :D. 
Minden hiányzó rész, nem átbeszélt dolog benne van, amit hiányoltam az Escaping from Houdini végéről. Sőt, benne van az a plusz romantika, amit az eddigi 3 részből hiányoltam. 
Bátran ajánlom mindenkinek, attól még, hogy csak egy rövid novella, nem felesleges, el kell olvasni a 4. rész előtt. Mondjuk azt nem tudom miért akarná bárki is kihagyni :D.
Új szezemények


Decemberi TBR
Mostmár minden hónapban, hogy egyre kevésbé tudom teljesíteni ezeket a TBR listákat, megfogadom, hogy a következő hónapban nem írok. Erre csak itt vagyunk most is! Annyi engedményt tettem, hogy az, hogy az előző hónapban akartam, de nem sikerült elolvasnom, nem jelenti azt, hogy automatikusan felkerül a következő hónapi listára is. Ettől függetlenül az itt szereplő első 6 az előző havi(vagy azelőtti vagy azelőtti előtti) listáról jött.


Jó olvasást mindenkinek!

Kiemelt bejegyzés

On Sai: Artúr (Szivárgó sötétség 3.)

Molyos adatlap Sziasztok! Derült égből villámcsapásként tudom, de új blogposzt született! Az első az évben! Tudom, csúnyán elhanyagolta...

Címkék

romantikus értékelés könyv fantasy kedvenc KMK ifjúsági a hónapban olvasott könyveim kritika vörös pöttyös sorozat Blogprojekt booktag havi összegző Sarah J. Maas film kaland Cassandra Clare Arany pöttyös történelem Üvegtrón angol nyelven VII.Könyvmoly Párbaj Árnyvadászok ACOTAR Joss Stirling On Sai kihívás komoly tündérek Harry Potter LOL karácsony lista Book A Sloth Box Leiner Laura Outlander Rubin Pöttyös időutazás manó könyvek scifi Delta Vision J.K.Rowling Lélektársak Maxim Kiadó Summer Forever Projekt móra kiadó vígjáték Agave kiadó Alexandra kiadó Dream válogatás Gabo kiadó Gaura Ágnes Halloween Kedvenc karakterek Kedvenc kiadó Kedvenc író Könyvfesztivál Leigh Bardugo Mini-Könyvklub 7. Tilos az Á könyvek angyalok ikrek krimi thriller trilógia vizek vámpírok zafír pöttyös A Karib-tenger kalózai A varázslók-trilógia Along for the ride Atheneum Borbíró Borbála Colleen Hoover Crystal Debora Geary Erin Morgenstern Fumax Hatalom trilógia Holdbéli krónikák Jennifer L. Armentrout Kaméleon könyvek Kerstin Gier Maggie Stiefvater Magyar vándor Misty Modern boszorkány Phoenix Read-a-thon Richelle Mead Rick Riordan Sarah Dessen Vámpírakadémia borítók cirkusz dan wells disztópia horror karel capek könyvesdoboz városok Álom két keréken Éjszakai cirkusz 100 A különös Wilcox lányok A mobil Anna és a francia csók Cartaphilius Egy ikerpár titkos naplója Egymás szemében Fabrice Colin Főnix Kiadó Gayle Forman Hollófiúk Időfutár Jojo Moyes Kelly Oram Kiera Cass Kiválasztottak Legenda Legszebb könyvborítók Libri London vámpírjai Luxen sorozat Marie Lu Mielőtt megismertelek NA Nyereményjáték Salazar bosszúja Sky Stephen King Szent Johanna Gimi Szivárgó sötétség Szűcs Vanda a lány a vonaton a néma lány az ördög egyetlen barátja beth flynn démonok frankenstein hans rosenfeldt harc a szalamandrákkal izgalmas kass morgan kilenc perc krakatit költészet mary shelley michael hjorth milk and honey mutáció napló nem akarlak megölni nem vagyok sorozatgyilkos nyomozás pablo de santis paula hawkins párizsi rejtély retelling robin cook rossz rupi kaur sebastian bergman spanyol krimi szörnyeteg úr tej és méz vakság vers véres zene